Beszélgetés Annamáriával a GastroGranny tulajdonosával

Meghívlak ebédre!

Osszuk meg a hétköznapokat, örömmel és bánattal együtt, beszélgetés Annamáriával, a GastroGranny blog tulajdonosával.

  1. Mondhatni pályát váltottál, hogyan fogalmazódott meg benned a gondolat a váltásra?

Az igazat megvallva többször is váltottam már pályát. Azt tartja a mondás, hogy 2-3 pályamódosítás kell egy ember életútja során.

Már gyerekként is kíváncsi, mozgékony és kreatív voltam, egyszerre mindig több dologban voltam aktív, s ez felnőtt koromban sem változott. Annak ellenére, hogy mindig szerettem amit éppen csináltam, egy idő után újabb és újabb kihívásokkal álltam szemben. A lehetőségekkel pedig akkor kell élni, amikor adódnak. Nem igaz?

Megpróbálom a lehető legtömörebben összefoglalni, hogy mit értek én ezalatt:

Gyermekkori álmom vált valóra, amikor tanárként végeztem, s elhelyezkedtem első munkahelyemen egy vidéki nagyvárosban. Imádtam a gyerekeket, s a tanítás, és aktív sport mellett edzősködtem is. Sok szép sikert értünk el kedvenc sportágamban a kosárlabdában általános iskolás „lányaimmal”. Ezen tevékenységek közben-mellett elvégeztem egy egyetemet is. Aztán, amikor időm és teljesítményem már nem engedte az aktív sportot, a tanítás és edzősködés mellett sportvezetőként tevékenykedtem sok éven keresztül.

Tíz év után pályaelhagyó pedagógusként tanulmányi felügyelő lettem. Kissé később felkérésre beindítottam az első fitnesz-stúdiót a városban, majd középiskolás élsportoló gyerekekkel foglalkozó sportkollégiumot alapítottunk, s az intézmény vezetésével engem bíztak meg.

Itt találkoztam először a gyakorlati gasztronómiával. Fontos volt számomra az, hogy az élsportoló gyerekek minőségi táplálását a lehető legmagasabb szintre tudjuk emelni. Nem volt egyszerű ezt véghez vinni, mert akkor még (a 1990 évek derekáról beszélünk) nem tulajdonítottak túl nagy szerepet a táplálkozásnak az élsportban.

Ezután következett be az eddigi legjelentősebb pályamódosításom. Férjemmel önálló vállalkozásba kezdtünk, s az ország egyik végéből a másikba költöztünk. Köszönhető ez annak, hogy párom (aki korábban válogatott szinten rúgta a bőrt) ez idő tájban éppen labdarúgó edző volt. A soproni focicsapat pedig éppen akkor kérte az ő segítségét. Az eredetileg 8 hetesre tervezett „kirándulásunk” véglegesnek bizonyult.

Azóta is, az ügyfelek, s vevőink igényét meghallva többféle tevékenységet folytattunk.

Jelenleg saját beruházásban lakóingatlanokat építünk, webáruházunkat üzemeltetem, s a cégünk adminisztrációját irányítom.

Néhány évvel ezelőtt kezdtem újra „közelebb kerülni” a gasztronómiához, amikor tortákat kezdtem el sütni, s saját ötleteim alapján díszíteni.

Almás-narancsos morzsasüti

  1. Hogyan indult a blogod, mesélj nekünk erről, miért a gasztronómia vonalán indultál el?

Sok év óta gyűjtögettem a fotókat az elkészített ételekről (leginkább tortákról), a dekorált, terített asztalainkról, s úgy gondoltam, hogy ha egyszer majd rengeteg időm lesz, akkor rendszerbe szedem őket.

Közben a fantáziámat el kezdte mozgatni a fotózás és videó szerkesztés is. Úgy gondoltam, hogy az elkészített ételek fotóival talán másoknak is örömet tudok szerezni. A videó szerkesztési tapasztalataimat pedig úgy fejleszthetem, ha a sütés-főzés folyamatába beillesztem azok rögzítését is. Innen már csak egy icipici lépés volt az, hogy az elkészült fotók, s videók segítségével a receptekkel, videó receptekkel örömet szerezzek másoknak is.

  1. Kiknek írsz, van speciális réteg, akit szeretnél megszólítani?

Legtöbbünknek céljai vannak a táplálkozással. Sokan fogyni szeretnének. Van aki elégedett a súlyával, s tartani szeretné azt. De vannak olyanok is, akik hízni szeretnének. Ezen célok megvalósítását szeretném a blogban található receptekkel segíteni. Őket nevezem én „tudatosan táplálkozók”-nak.

Blogommal elsősorban a tudatosan táplálkozókat szeretném elérni. Azokat, akiknek fontos az, hogy az elfogyasztott ételeknek mi, és milyen összetételű a tápanyagtartalma. Mivel eredeti szakmám szerint biológus-féle vagyok, arra gondoltam, hogy ezeknek a társainknak segíteni is tudok. Minden recepthez kétféle tápanyagtáblázatot is számolok (csatolok). Lehetővé tettem azt, hogy a blog látogatói összeállítsák heti étrendjüket, ha igénylik bevásárló listát nyomtathatnak ki magunknak. Ezen kívül -pedagógus „hajlamaimat” kiélve- minden recept előtt egy rövid, ismeretterjesztő történet jelenik meg, valamint a vizuális típusú látogatóim videó recepten követhetik végig az adott étel elkészítésének menetét.

  1. Mi motivál, vannak-e céljaid, hosszú távú terveid a bloggal kapcsolatosan?

Kilenc hónapja indult a blogom. Az eddigi közel 200 bejegyzést időről időre csinosítgatom, fejlesztem. Próbálom elérni azt, hogy a blog megfeleljen azoknak a terveknek, amelyekről az imént beszéltem. Hosszú távú terveim? Szeretnék egy olyan használható, tartalmas gasztroblogot kialakítani, amelyet érdemesnek fog valamelyik unokánk arra tartani, hogy egyszer majd ő folytassa.

  1. Más munkássága is érdekel? Van-e kedvenc blogod vagy személy, akit szívesen olvasgatsz?

A gasztroblogolásban még nincs hosszú évekre visszatekintő rutinom. Ugyanakkor világ életemben az volt a filozófiám, hogy ha valamit csinálunk, azt vagy jól, vagy sehogy. Ezért hát rengeteget olvasok, tájékozódok, keresem az utat, hogy hogy lehet a blogom még szebb, még jobb, még használhatóbb.

Nagyon sok magyar-, és angol nyelvű blogot követek, olvasok, nézek rendszeresen. Beiratkoztam egy Gordon Ramsey online mesterkurzusra is, mert szeretném a konyhai kivitelezésben szükséges képességeimet is fejleszteni.

Ha a sok hasznos blog, tapasztalt személyiség közül mégis meg kellene neveznem néhányat, akkor az alábbiakat emelném ki:

A magyarok közül:

Mautner Zsófi, s az ő blogja (chiliesvanilia.hu), videó receptjei,

Az angol nyelven elérhetők közül (a már említett Gordon Ramsey-n túlmenően):

Marco Pierre White, aki soha nem akart szakács lenni, mégis az egyik legjobb séf a világon, s aki egyfelől baromi lezser, ugyanakkor könyörtelen a munkában.

Marco Pierre White

Kép forrása: https://www.mpwrestaurants.co.uk

Képesítés nélkül, kezdte bámulatos karrierjét. 26 évesen, már Michelin csillag tulajdonos volt. A modern nemzetközi konyha úttörőjének, gasztrozseninek tartanak. Olyan sztárséfek tanonckodtak a kezei alatt, mint például Gordon Ramsay.

Olasz édesanyja emlékére, továbbra is használ, előre gyártott paradicsomsűrítményt és leveskockákat az egyes ételek elkészítéséhez.

Lehettem volna a saját életem rabja, nyilatkozta ezt 1999-ben, és mivel karrierje nem nyújtotta számára a megfelelő eredményt, ezért visszavonult.

És egy picit, ha régebbre tekintünk vissza, akkor a gasztronómia talán első „nagyasszonya”, a szigorú, ugyanakkor fanyar humorával utolérhetetlen, kitartó Julia Child.

Julia Child

Kép forrása: https://www.saltwaterfarm.com

Ő sem szakácsnak készült. A tehetős családból származó lányt érdekelte az angol nyelvészet, történelem, sport, ezzel szemben, a II világháborúban hírszerző lett, és ez fordulatot hozott az életében. Itt ismerkedett meg leendő férjével Paul Childdal, aki kiváló ízléssel volt megáldva, ezért terelgette feleségét a gasztronómia felé.

Hallatlan népszerűségét átlagos konyhatündérként kezdte, de karrierje során, megfőzte az egész világot.

Fergeteges sikerének záloga a természetességében rejlik. Számos elismerés mellett, felkerült az Amerikai Kulináris Intézet Hírességek falára és a francia Becsületrend legmagasabb fokozatával is kitüntették.

  1. A blogon kívül, máshol is jelennek meg munkáid?

Az ételek elkészítése, fotózása, a főzés folyamatának videó rögzítése, majd ezek feldolgozása, publikálása rengeteg munka, s ezzel együtt sok idő is. Úgy gondolom, hogy a blog tartalmával nagyon sokunknak tudok segíteni a helyes táplálkozási szokások kialakításában. Ebben a folyamatban a széleskörű publikálást a folyamat egy sarokpontjának tartom. Igen, igyekszem a lehető legtöbb csatornát felhasználni arra, hogy az érdeklődők számára elérhetőek legyenek a blogban közzétett tartalmak.

  1. Bloggerként, mire vagy a legbüszkébb?

Először is büszke vagyok magára a blogra, konkrétan arra, hogy a blog tartalmával a tudatos táplálkozás kialakításában másoknak tudok segíteni. Valamint arra, hogy ilyen rövid idő alatt a blognak több, mint 700 követője lett. Valamint a youtube csatornámra. Ezzel kapcsolatban arról álmodtam, hogy de jó lenne, ha idén 50 feliratkozóm lenne. Már 155 feliratkozó nézi rendszeresen a videó receptjeimet.

De amire még az előbbieknél is büszkébb vagyok, az az, hogy több élelmiszergyártó cég, online hírportál és televíziós társaság is felfigyelt blogomra, s együttműködést ajánlott fel, amelyeket természetesen örömmel elfogadtam.

  1. Nem beszélünk a kudarcokról, pedig ez bárhol előfordul, bosszankodtál már elrontott étel miatt?

Ugye ismered a mondást: Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Hát, persze! Sokszor rontok el ételt. De ezt sosem kudarcnak élem meg. Nemrégiben például a tejszínhabos mascarpone krémem nem lett az általam elvárt keménységű… „Sebaj”, mondtam magamban. Elszaladtam a boltba egy kis babapiskótáért, s összedobtam egy mennyei tiramisut. Mindenkinek nagyon ízlet, s nekem is sikerélményt nyújtott, hogy nem a kukában landolt az étel.

  1. Milyen volt gyermekkorodban a konyha, szerettél benne forgolódni?

Gyermekkoromban a tanuláson és a sporton kívül gyakorlatilag nem jutott időm semmire. Reggel ½ 7-től edzettünk, 8.00-tól iskola, suli után edzés (sokszor egy délután kettő is, mert két sportágat űztem sokáig egyszerre), edzések után rohantam haza, s éjszakába nyúló tanulás zárta a napot. Hétvégén pedig jöttek a meccsek (szintén egyszerre több csapatban játszottam), s versenyek. Sokszor apukám vitt egyik versenyről a másikra. Anyukám (nekünk Mami) sütött, főzött, s megpróbált a mi feszített életmódunknak megfelelő időpontokra tartalmas ételeket készíteni. Sokszor amikor hazarohantam két meccs között, a gőzölgő kaja már ott várt az asztalon, bekaptam, s rohantam tovább…

  1. Hogyan tanultál meg főzni, a te életedbe hogy jött a gasztronómia szeretete? 

Az előzőekben meséltem, hogy sokáig nem volt túl közeli kapcsolatom a főzéssel. Először akkor kezdett el érdekelni az ételek minősége, összetétele, amikor a rám bízott sportoló fiatalokat szerettem volna a saját eszközeimmel segíteni. De igazán mélyre csak a közelmúltban ástam benne magam. Csak neked, Lilalicsi, elárulom, hogy nem bántam meg! Gyönyörű, csodálatos terület fedezek fel nap-mint-nap!

  1. Melyik nemzet konyháját szereted a legjobban?

A  francia konyha nagy kedvenc! Természetesen a magyar konyha után! Nem véletlen, hogy az igazán komoly karriert befutó séfek szinte egytől-egyig szakmai életük egy részét valahol Franciaországban –leginkább persze Párizsban- töltik. Említettem korábban Julia Child-ot: Párizsban beiratkozott a neves Le Cordon Bleu főzőiskolába, majd később magánúton Max Bugnard-tól és más mesterszakácsoktól tanult… Gordon Ramsey egyszer ezt nyilatkozta: „A Franciaországban eltöltött idő anyagi csőd volt számomra. De szakmailag felbecsülhetetlen.”

Szerencsénkre férjemnek személyes tapasztalata van a francia konyháról. Labdarúgóként öt évig élt ott. Francia barátainkat rendszeresen látogatjuk azóta is. Öröm nézni, ahogyan az egyszerű alapanyagokból milyen nagyszerű és egészséges fogásokat varázsolnak.

  1. Ha van, mivel töltöd a szabadidőd?

Szabadidő? Háááát… Nem tudom. Teniszezni szeretünk. De mióta mélytengeri búvárként vetettem magam a gasztroblogolásba, azóta ez a tevékenység egyúttal hobbim is.

  • Melyik étel a család kedvence?

Említettem, hogy férjem sokáig élt Franciaországban. Imádja a steak-et (bien cuit). Csak azt, én még nem tudtam igazán jól megsütni neki. Egyszer úgyis megtanulom, persze… Úgy hogy a jelenlegi nagy kedvenc a Boeuf bourguignon.

  • Mi a kedvenc ételed és melyiket osztanád meg velünk?

Az előbb említett Boeuf bourguignon az egész család, így az én kedvencem is. Amellett, hogy a vörösbor és kakukkfű valóban mennyei aromát kölcsönöz az előzőleg füstölt szalonna zsíron jól átpirított, majd omlósra főtt marhahúsnak, egy fehérjedús, rostgazdag étel. Szénhidrát tartalma relatív alacsony, ami jó hír a súlykontrollt folytatóknak. Mivel elég magas a kalória tartalma (a zsírtartalom miatt), ezért csak ebédre szoktuk enni.

Recept:

Hozzávalók:

  • 1100 g marhacomb
  • 500 g csiperkegomba
  • 2 evőkanál sűrített paradicsom
  • 600 g sárgarépa (4 db közepes)
  • 400 g vöröshagyma (3 db)
  • 40 g liszt (1 kupica)
  • 300 g zeller
  • 100 g vaj
  • 2 teáskanál kakukkfű
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál bors
  • 1 dl vörösbor
  • 500 ml húsleves alap
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 150 g kolozsvári szalonna

Elkészítés:

Egy csupa-fém, mélyebb lábosban, amelyet majd a sütődbe is be tudsz tenni, olvaszd fel a vajat. Mikor gyöngyözik, de még nem kezd el barnulni, add hozzá a felaprózott, füstölt szalonnát. Közepes hőmérsékleten, gyakori kevergetés közben süsd zsírjára.

A szép barnára sült szalonnakockákat szedd át egy másik edénybe.

Az edényben maradt forró zsiradékban a marhacomb kockák minden oldalát kis adagonként pirítsd meg. Ne tégy egyszerre nagy mennyiségű húst a zsírba, mert a hús lehűti azt, s akkor levet fog ereszteni. Pirítsd a combot, s ne főzd! Amikor a húskockák minden oldala kissé elszíneződött, egy külön edénybe szedd ki.

A fazékban maradt zsiradékon kezdd el párolni a vöröshagymát, majd add hozzá a fokhagymát. Üvegesedés után add hozzá a sárgarépát, néhány perc pirítás után a zellert, majd a gombát. Párold egybe, majd az egészet szedd ki egy külön edénybe.

Öntsd vissza a lábosba a pirított marhacombot és a sült szalonnát. És most jön a marharagu egyik sarkalatos pontja: szórd meg liszttel, s kevergetés közben pirítsd tovább. Amikor az edényed kezdi a lisztet “lekapni”, akkor öntsd hozzá a mennyei vörösbort. Én most roséval próbáltam, így is prímán sikerült.  Most kezded majd érezni, hogy a majdnem odaégett lisztet a bor ügyesen felkapja az edény aljáról, s egy szuper szószos elegy kezd kialakulni.

Jöhetnek vissza pirított zöldségek. Keverd jól össze.

A fűszerezés következők: Paradicsompüré, só, kakukkfű. Ez utóbbi a másik sarkalatos pontja ennek a fogásnak. Ne sajnáld, ugyanakkor ne túlozd el a mennyiséget. A kakukkfű jól eltalált mennyisége adja a jellegzetes aromáját ennek az ételnek.

Végül löttyintsd rá az alaplét. Egyszerre a felét, s keverés után, ha úgy érzed, öntsd bele az egészet. Én mindet felhasználtam.

Fedd le! Irány a 150 fokosra előmelegített sütő! 6 óra múlva készen kiveheted!

Ha a fentieket követve készíted el, akkor biztos sikered lesz vele! Jó étvágyat kívánok!

Annamáriának nagyon szépen köszönjük az interjút.

Vélemény, hozzászólás?


Naptár

2017. november
h k s c p s v
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Hírlevél

Iratkozz fel a hírlevélre!